Az elektromos gitároknak lehet akár önmagában is szép hangja viszont az nem lesz se nagy se "igazi", így azok megszólaltatására, illetve lehetőségeik kihasználására szükségünk van egy erősítőre, ami ezt lehetővé teszi.

Alapvetően négyféle erősítő fajtát különböztetünk meg. Csöves-, tranzisztoros-, hibrid- és modellező-erősítő.

A csöves erősítők aktív elektroncsöves (vákuum csöves) erősítéssel oldják meg az erősítést. Ezekből a vákuum csövekből többféle létezik, melyeket vagy előfok- vagy végfok erősítőnek alkalmaznak.

Előnyük, hogy hangzásuk rendkívül dinamikus, és élő zenekaros játéknál a legjobban érvényesülnek hangilag a többi hangszer (elsősorban dobok) mellett, mivel a csövek szélesebb frekvencia spektrumban működnek. Általánosságban ezek az erősítő típusok a legkedveltebben mind a mai napig annak ellenére, hogy jóval több hátrányuk van, mint előnyük.

Hátrányuk elsősorban a magas ár, a csövek nagy feszültséget igényelnek, könnyen felforrósodnak, emiatt szellős helyre kell őket helyezni, a csövek sérülékenyek és csőtől függően a cseréjük sem éppen olcsó (egy 2 végfok- és 4 előfokcsöves erősítő újracsövezése kb 40-50 ezer forint) de legalább elkerülhetetlen – használattól függően 0,5 - 3 évente kell cserélni őket - illetve, ha bekapcsolás előtt nincs csatlakoztatva hangfalba, akkor az az egész erősítőnk meghibásodásához vezethet. 

A csöves erősítőknek van még egy tulajdonsága, ami egyéntől függően lehet előny vagy hátrány is, az pedig a csövek "lustasága". Lustaság alatt itt arra gondolok, hogy ha megpengetünk egy húrt, akkor a pengetés elején nem hallható a pengető "csattogása", kevésbé éles a lepengetett hang, inkább melegebb, lazább. Illetve, ha lepengetünk egy E6 húrt és utána meg mondjuk egy akkordot, akkor az akkord hangja fog elsődlegesen érvényesülni.

Nem mellékesen még megemlíteném, hogy a hangzást lehet változtatni egy csöves erősítőben, ugyanis a csövek cserélhetőek, és ha más csövet- vagy ugyan olyan csövet, de minőségibb formában pakolok bele az erősítőbe, akkor akár teljesen eltérő hangzást kaphatok. Pl.: egy kínai ECC83 cső az életben nem fog ugyan úgy szólni, mint egy brit ECC83 cső. Illetve tudom a munkaponti feszültséget is állítani, amivel szintén hangváltozást érhetek el.

A tranzisztoros (solid-state) erősítők - ahogy sejtelmesen a neve is sugallja - tranzisztorokat használ a gitárjel erősítésére. Ezzel a technológiával olyan erősítők készülhetnek, melyek esetében a hang csak sokkal magasabb hangerőn kezd el torzulni.

Előnyük, hogy nincs velük sok probléma, nem fogékonyak a meghibásodásra, maga a technológia és javításuk olcsó, illetve a tiszta csatornájuk jóval tisztább mint csöves társaiknak.

Hátrányuk, hogy nem csövesek. :P Komolyra fordítva a szót technológiailag "nincs" hátrányuk. Mondhatnánk azt, hogy a csövesek jobban szólnak, de ez egyéni beállítottság kérdése, illetve a mai fejlettségnek köszönhetően készíthetőek olyan tranzisztoros erősítők, amik vetekszenek egy csöves erősítő hangjával is.
És itt is megemlíthető a csöveseknél írt állítás csak fordítva, hogy ezeknél jobban hallható a pengetés hangja, a jel jobban, teljesebben kerül átvitelre, így ugyanannyira lesz hallható az E húr megpendülése, mint az akkord megpendítése.

A hibrid erősítők nem meglepő módon igyekeztek kombinálni a tranzisztoros- és csöves erősítők előnyeit. Ezeknél sztenderden az előerősítő (preamp) elektroncsövekkel van megoldva, a végfokerősítő (poweramp) pedig tranzisztorokkal. 
A csöves preamp nagyobb hangdinamikát biztosít, hasonlóan, mint a tisztán csöves berendezéseknél, és a tranzisztoros poweramp-nek köszönhetően megmarad a kedvezőbb ára.
Hangjuk értelemszerűen lágyabb, mint a tranzisztorosoké de keményebb, mint a csöveseké. Hátrányuk kb. olyasmi, mint a full-csöveseké csak ugye jelentősen olcsóbb a csőcsere mert ezek általában 1-3 csövet használnak.

A modellező erősítők rendszerint tranzisztorosak, kivételes esetekben lehetnek hibridek is. A modellezős kombókra jellemző, hogy azok előerősítőjében (preamp) ráadásképpen egy digitális processzor is van.
A modellezés a DSP (Digital Signal Processing) elven működik, amely a hang minden alkotóelemét modellezi. Elméleti háttere annyi, hogy a gitár jelét egyszerű elektronikus jelként kezeli, a csöveket pedig a jelfeldolgozás bonyolult formájának tekinti, melyek jellege és viselkedése mérhető és emulálható. Ez úgy történik, hogy a csöves erősítő áramkörének minden pontján figyelik a jel által kiváltott hatást, és az erősítő többi részével való összefüggést. Azt sem hagyják figyelmen kívül, hogy a szabályzók változása nem csak a hangzást, hanem az erősítő más áramköreinek hangszínformáló tényezőit is befolyásolja. Ezek az információk az erősítő digitális modelljeiként kerülnek, így előhívásakor a gitárhang ugyanúgy módosítható, mint a modellezett erősítő esetén.

Előnyük, hogy olcsók és rengeteg feature-t tartalmaznak, amivel könnyen megtalálható az a hangzás, amit keresünk.

Hátrányuk a hangzás*. Jellemzően ezek elég "steril" hangot produkálnak. Persze vannak már olyan modellezők, amiknél ez a hátrány egyáltalán nem érezhető, sőt mintha egy eredeti csöveset hallgatnánk.
*Azonban kijelenthető, hogy manapság olyan magas szinten jár a digitális jelfeldolgozás és modellezés, hogy egyre olcsóbban lehet kapni nagyon szép és jó hangzású modellező kombókat is.

Ajánlott videó: https://www.youtube.com/watch?v=mXuXpXzXV5Q

Forrás:
https://musicmall.hu/14365-large_default/marshall-jcm800-2203-csoeves-erosito-fej-100-watt.jpg
https://www.vectorstock.com/royalty-free-vector/a-strong-arm-showing-its-biceps-muscle-vector-25499448
https://www.youtube.com/watch?v=UnEO10x8VUo